Share

A természetes mozgás

Mozog a kezünk, a lábunk, a fejünk, mindenünk! Ez természetes! Minek rá odafigyelni! Igaz? Hát, nem! Fittyfenét! Gondoljuk csak végig a következő okfejtést, mely Szilágyi István harcművész mester, a Yo-Jo-Gaku magyarországi képviselője fejében fogalmazódott meg!

A mozgás, sőt a hétköznapi mozgás, – az ülés, az állás, a fekvés, a járás – minősége, helyessége sokkal nagyobb jelentőségű az életünkben, mint azt mi gondolnánk. Sajnos a növekedéssel, és azzal az életformával, melybe a gyerekeink szocializálódnak a test és vele a mozgás természetes használatát is fokozatosan elfelejtjük. Így fordulhat elő, hogy a hétköznapi mozgásink alkalmazása közben rengeteg energiát veszítünk.

Ez testünk egész energiarendszerére rendkívül negatívan hat, s ez a folyamat először mozgásszervi majd egyéb megbetegedések forrása lehet. Ismét meg kell tanulnunk tehát a legalapvetőbb törvényszerűségeket, melyek ahhoz segítenek minket, hogy a napjaink jelentős részében végzett alapmozgásink helyesek legyenek. Hiszen dicséretes, ha valaki többször egy héten eljár valamiféle mozgásos tevékenységet végezni, de hol van ez arányban a napi 24 óra helytelen testtartásaival, mozgásformáinak kártékony hatásaival szemben.

Éppen ezért tartom nagyszerűnek a Yo-Jo-Gaku rendszerér, mert elemeinek megtanulásával, törvényszerűségeinek alkalmazásával a hétköznapjaink mozgásformáit tehetjük rendbe, s ezeket természetesen alkalmazhatjuk aztán a sportmozgásokban is, növelve azok hatékonyságát, gyorsaságát, pontosságát!

Az Yo-Jo-Gaku alapállása a faállás! Rajta keresztül tanuljuk meg a testünk arányait, mely a egyensúly és a gravitáció megértésének első lépcsője. Hiszen amikor egyensúlyban állunk, akkor tudjuk a legtöbb izmunkat ellazítani. A laza izom az olyan, mint a bankbetét. Bármikor előveheted és bármire használhatod. Mi alapvetően harcművészek vagyunk, és a mozdulatok tökéletesítésének célja, hogy ezek a mozgások finomodjanak.

Vannak izmaink, melyeket állandóan használnunk, és vannak, melyek az idő folyamán kevés információt kapnak, ezért elgyengülnek. Japánban kísérleteket végeztek egy idősotthonban. A yo-jo-gaku néhány alapgyakorlatának megtanulása és alkalmazása után az idős emberek körében sokkal kevesebb lett az idős korban jellegzetes baleseteknek a száma. Náluk is elsősorban az egyensúly megőrzésével van a baj, melyekért nem a nagy izmok a felelősek. Ha idős korban kicsit kibillen az egyensúly, és a csípőt nem képes visszabillenteni az izomrendszer, a súly átkerül a térdre, a bokára, és kész a baj.

No és mi helyzet, amikor csúszik a talaj? A csúszást követően elrugaszkodunk a talajról, hogy erőt nyerjünk, ha a súlypontunkat előrevisszük, akkor a tartó láb hátul kicsúszik. A Yo-Jo-Gaku logikája szerint nem rugaszkodunk a talajról, hanem „bezárjuk” a testünket. Nem használjuk a hátul maradt lábunkat.

Ebből is látható, hogy a Yo-Jo-Gaku rendszerét nem csupán a harcművészeti technikák fejlesztése kedvéért végezzük, hanem mindig szem előtt tartjuk azt is, hogyan jelenik meg ez a gyakorlat az életünkben. Azt tanuljuk a meg a módszer segítségével, hogy ne heti kétszer két órát mozogjunk, hanem ennek a rendszernek a szellemében töltsük a nap huszonnégy óráját.

Az az információ, az a megkönnyebbülés ugyanis, amit a gerincnek adunk – mondjuk a faállás gyakorlása közben az edzésen -, még nem lesz elég az egész életre. A faállásban megértett és gyakorolt mozdulatokat átvinni a hétköznapokra, ez az igazi életmódváltás. Ha megtanuljuk lazán tartani a testünket, akkor nem használjuk el feleslegesen az energiáinkat.

Nagyon egyszerűen megérthető a módszer jelentősége, ha arra gondolunk, milyen lavinát indít el az ember szervezetében egy olyan apróság, mint a mellkas és a vállak rossz tartása. Amikor a rossz tartás miatt a szervezet nem kap elegendő oxigént, akkor ez egy idő múlva az energiaellátásban is jelentkezik majd. A tisztulás nem tud megvalósulni, a salakanyagok felhalmozódnak, és ez egyenes út a betegségek felé.

Ez a folyamat nem máról holnapra alakul. A mostani rossz tartás eredménye majd tíz év múlva fog igazán nagy gondot okozni. Ha valaki megérti ezeket az alapelveket, figyel a megtanult dogokra a hétköznapokban, az nagyon nagy eredményeket érhet el, képes átalakítani a testét, mely nagyon hálás lesz neki ezért. A mozgás univerzális jellegű, ugyanazzal a kézzel simogatunk, amivel ütünk. Ugyanazt a testet használjuk a hétköznapokban, melyet a sportmozgások idején.

FORRÁS: almamag.hu