Magyarországon átlagosan napi 20 dkg kenyerek fogyasztunk, amely mennyiség megfelel az elsődleges dietetikus ajánlásoknak. A mennyiséggel tehát nincs gond, de a minőség kérdése már sarkalatosabb. A fehér, a barna, a félbarna vagy a rozskenyér szénhidráttartalma közel hasonló, rosttartalomban viszont jelentős eltérések mutatkoznak.
A kenyértermékek esetében is kiemelt jelentőséggel bír azok vitamintartalma; a teljes kiőrlésű, magvakkal gazdagított, illetve magasabb rozsliszttartalommal rendelkező kenyerek több B1-, B2- és B6-vitamint tartalmaznak. A fehér lisztből sütött kenyerek e tekintetben nem tudják felvenni velük a versenyt.
A teljes kiőrlésű lisztből készített kenyerek fontos szerepet játszanak a szelén, a cink, a magnézium és a kálium bevitelének fedezésében. Természetesen egészen más forrásokat is találhatunk, de a mindennapi kenyérfogyasztás kézenfekvő megoldásnak tűnik.
Mivel a teljes kiőrlésű lisztből készített kenyerek magas rosttartalommal rendelkeznek, ezért kiemelten fontos a megfelelő folyadékbevitel is; a vízben oldódó rostok felhasználásához mindenképpen szükség van megfelelő mennyiségű folyadékra. A vízben nem oldódó élelmi rostok is fontos szerephez jutnak a bélműködés segítésében.
A dietetikus szakemberek általában egyetértenek abban, hogy nem kell száműznünk az étrendünkből a fehér vagy a félbarna kenyeret. Valójában a változatosság a fontos, oda kell figyelnünk arra, hogy nagyobb részt teljes kiőrlésű, rozs vagy rozsos kenyeret vásároljunk.
A választék igen széles. Sőt, különböző betegségek esetén is megtalálhatjuk azokat a kenyereket, amelyek kímélően hatnak a szervezetünkre; lisztérzékenység esetén gluténmentes kenyeret, vesebetegség esetén fehérjementeset, cukorbetegség esetén diabetikus kenyeret…
