Az autizmus tünetei a gyermek korai fejlődési szakaszában – akár már néhány hónapos korában – jelentkeznek, noha a szülők legtöbb esetben csupán 3 éves kora körül észlelik a rendellenességeket. A autizmust sokáig a skizofrénia gyermekkori változatának tekintették, de ma már külön betegségként ismerjük.
Az autizmus tünetei sokféleképpen megnyilvánulhatnak, beleértve a súlyos értelmi fogyatékosságot és az enyhe intellektuális vagy nyelvi készségszintű visszamaradottságot is. Egyes esetekben a szociális kötődés zavara, valamint a viselkedés sztereotipizáltsága figyelhető meg.
Az autizmus jele lehet az úgynevezett szociális mosoly elmaradása, amit az egészséges babák fél éves koruk előtt már láttatnak. Az autista baba látszólag nem igényel törődést, nem érdeklődik a környezete és az emberek iránt. Ezek a jelek felismerhetők, de korántsem egyértelműek, ezért fordulhat elő, hogy a legtöbb esetben csupán a beszédfejlődés elmaradása képezi az első egyértelmű jelet.
Az autizmus is azon betegségek sorába tartozik, aminek kiváltó okát az orvostudomány nem ismeri. Annyi bizonyos, hogy a genetikával összefüggésbe hozhatók a megbetegedések, ugyanis testvérek között ötvenszeres az előfordulás esélye, valamint egypetéjű ikrek esetében mintegy 35 százalék körüli az arányuk!
Az autizmus tünetei
Az autizmus tünetei sokrétűen jelentkeznek; az autista emberek esetében elsősorban az idegrendszerrel kapcsolatba hozható rendellenességek tapasztalhatók, ami kommunikációs zavarokban és mentális retardációban is megmutatkozhatnak. Ellenben sok esetben az is megfigyelhető, hogy a gondolkodásuk bizonyos területei rendkívül fejlettek lehetnek.
Az autizmus jeleként értelmezhető, hogy a betegségben szenvedő gyerekek lemondanak a szociális kapcsolataikról, nem igénylik a szerető gondoskodást, nem igénylik a társaságot, teljesen jól érzik magukat egyedül. Egyes esetekben előfordul, hogy a testi érintést nem csak nem igénylik, hanem zokon is veszik. Mindehhez erős kapcsolatteremtési zavar társul.
Mivel az autisták nem használják a testbeszédet, a mimikát és az egyéb metakommunikációs jeleket, így nem is értik ezeket. A használt nyelvkészletük szegényes, sok esetben érthetetlen halandzsa, illetve gyakran kommunikálnak különböző sztereotip szavakkal és hangokkal.
Általában megfigyelhetők náluk a ritmikus hajlongás, himbálózás, kar- és lábmozdulatok végzése. Mindezek ismételgetését hihetetlen türelemmel képesek végezni, olykor akár órákon keresztül is. Ugyanilyen módon ragaszkodnak az általuk megszokott világhoz, amelyben a szokásos rutin megzavarása dühkitörést és heves indulatokat eredményezhet náluk.
