A bőrgombás fertőzések általában makacs megbetegedések, de a lábgomba relatív könnyen kezelhető. A lábgomba egyes esetekben kezelés nélkül is eltűnik, de ez ritkán fordul elő, így nem érdemes kísérletezni, hiszen a fertőzés továbbterjedhet a test más felületeire.
A gombás fertőzések általában akkor alakulnak ki, ha a szervezet természetes védekezőképessége meggyengül; ha az immunrendszer nem teljesít megfelelőképpen, a bombás fertőzések is könnyebben támadhatnak. Ilyen esetekben a fertőzés elsősorban a nehezen tisztítható testrészeken jelenik meg, de további kockázatot jelentenek a nem kellően higiénikus nyilvános helyek, mint amilyen egy uszoda vagy edzőterem.
A lábgombát az úgynevezett fonalas gombák okozzák; ezek egyik csoportja az antropofil gomba, amely az emberi fertőzéseket okozza. A leggyakoribb fajták a Microsporum, a Trichophyton és az Epidermophyton. E három fajta felelős a lábgomba fertőzések 95 százalékáért.
Mint a többi bőrgomba esetében, úgy a lábgomba is az emberi bőr „normális” élősködője. Ezek a gombafajták az elhalt emberi hámsejtekkel táplálkoznak. Ideális terepet találnak a lábon, különösképpen a lábujjak között, ahol meleg és nedves kényelemben van részük. Általánosan elmondható, hogy a nedvesen tartott lábak könnyebben kapnak lábgomba fertőzést; ezért érdemes tehát a tisztálkodás után alaposan megtörölni a lábakat, illetve érdemes kissé bővebb cipőt hordani, amiben nem izzad annyira a lábunk.
Sajnos a lábgomba fertőző betegség; közvetlen érintkezéssel, közös törölközővel vagy netalán közös lábbeli használatával is terjedhet. Emiatt az egy háztartásban élő személyeknek mindenképpen ajánlott külön törölközőt használniuk, ráadásul mindenkinek érdemes külön törölközőt használni a láb és a test többi részének megtörléséhez.
A lábgomba felismerése
A lábgomba felismerése nem okoz gondot, hiszen a lábujjak között megjelenő vörös és viszkető kiütések, a fertőzött területen jelentkező hámlás, illetve a fertőzés terjedése egyértelműen lábgombára utal. A lábujjak között megjelenő fertőzés egyik tünete a felpuhult, úgynevezett macerált bőr, amely nem képes megfelelő védelmet nyújtani a kórokozókkal szemben, így azok átjutnak rajta és akár súlyos bőrfertőzést is okozhatnak.
A talpakon megjelenő Trichophyton rubrum fertőzés vöröslő bőrfelületet okoz, a fertőzött területen megjelenő barázdák sávjai fehéressé válnak és hámlást idéznek elő. A tünetek megjelenhetnek a tenyéren is.
Európában a lábgomba megjelenése némiképp jellemzőbb a férfiakra, mint a nőkre. Hozzávetőlegesen az európai lakosság mintegy 9-12 százaléka szenved lábgomba fertőzéstől.
A lábgomba széles elterjedésének dacára csak kevesen kezelik a fertőzésüket. Annak ellenére sem fordítanak megfelelő figyelmet a kezelésre, hogy a lábukról lehulló fertőzött hámsejtek megfertőzhetnek másokat a környezetükben.
Noha a lábgomba fertőzések relatív könnyen és gyorsan gyógyíthatók, a kezeletlen gombás fertőzés továbbterjedhet más bőrfelületekre vagy akár a körmökre. A körömgomba viszont már sokkal makacsabb megbetegedés, amelynek kezelése akár egy évig is eltarthat.
A lábgomba megjelenésének okai
Az egészséges emberi bőrben is élnek olyan gombafajok, amelyek az elhalt hámsejtekkel táplálkoznak; fertőzés esetén ezek a gombák olyan szinten szaporodnak, ami már kellemetlen tünetekkel, viszketéssel és fertőzésveszéllyel jár.
Az emberi hámréteg folyamatosan elhal, lehullik és megújul. Elkerülhetetlen folyamat, hogy a hámlás során lehulló bőrdarabkák a talajra hulljanak. Ha a hámsejtek telítettek gombával, akkor a másik ember bőrére kerülve fertőzést okozhatnak, így megvalósul a fertőzés átadása, illetve terjedése. Amikor az egészséges ember bőrén, elsősorban a talpán és a lábujjai között ezek a gombák szaporodni kezdenek, ő is a lábgomba jellemző tüneteivel találja szembe magát.
A ilyen jellegű fertőzésnek olyan helyeken a legnagyobb a kockázata, ahol az emberek gyakran járkálnak mezítláb papucs vagy bármilyen lábbeli nélkül. Potenciális veszélyforrást jelentenek a nem megfelelően tisztított szaunák, uszodák, zuhanyzók, de akár az otthoni környezetben is jelen lehet a fertőzésveszély.
A bőr az emberi test külső védelmi vonala; véd bennünket a fertőzésektől, a behatásoktól, a magas vagy alacsony hőmérséklettől és minden olyan hatástól, amivel szemben védelemre szorulunk. A lábgomba fertőzések is akkor képesek a legkönnyebben megtapadni, ha a bőrön apró horzsolások, sérülések vagy karcolások találhatók.
A lábgomba fertőzés kialakulásának veszélyét nagymértékben növeli, ha valaki gyakran hord szoros sportcipőt, amiben fokozott a lábizzadás. Ez is magyarázza, hogy a lábgomba megjelenése a sportolók körében a leggyakoribb.
A fokozott izzadás mellett a cukorbetegség, a rossz végtagi vérellátás és a gyenge immunrendszer is növeli a lábgomba kialakulásának valószínűségét. A lábgombát többször szokták „örökletes” betegségnek nevezni, ugyanis a családokon belül gyakran alakul ki továbbfertőzés, de ez inkább a higiéniás szokásoknak tudható be, mint az örökletes hajlamoknak.
A lábgomba kezelése
a lábgomba fertőzéseket sokkal szerencsésebb megelőzni, mint kezelni, de ha már szembe kell néznünk a fertőzéssel, akkor a gyógyszertárakban kapható gombaölő készítmények jelentenek segítséget. Az esetek túlnyomó többségében megfelelő megoldást jelentenek a bőrfelületen alkalmazható krémet vagy spray készítmények. Bizonyos esetekben szükség lehet tablettás kezelésre, de ez csak orvosi utasításra történhet.
A kezelés során oda kell figyelni a bőr szárazon tartására. Tisztálkodás után ezeket a felületeket mindig alaposan meg kell törölni és lehetőség szerint kerülni kell a lábizzadást. Ez utóbbit a szoros lábbelik mellőzésével érhetjük el. Oda kell figyelni a zoknik mosására is; sajnos a 40 fokos mosás nem pusztítja el a fertőzést okozó gombákat, ezért minél magasabb hőfokra van szükség. Ugyanez érvényes a törölközőkre is. Mindezek mellett érdemes a lábbeliket gombaölő szerekkel fertőtleníteni.
